Raktározási rendszerek

A raktározás valamely folyamatrendszer olyan alrendszere, amely sajátos létesítményeivel, berendezéseivel, felszereléseivel a készletek állagának megóvását, az áramlatok összehangolását, szükség szerinti kiegyenlítését végzi.

1. A raktározás szerepe a teljes logisztikai folyamatban

Az alapanyag termeléstől a felhasználóig (fogyasztóig) terjedő általános logisztikai folyamatmodellt
raktározási szempontból felépítve megállapítható, hogy a raktározás a teljes folyamatban többször is
bekapcsolódva tölti be gyűjtő és elosztó funkcióját, sajátos alrendszerként kapcsolva össze a
kitermelés, a termelés és az elosztás részfolyamatait, lehetővé téve az integrált anyag- és
információáramlás megvalósítását, az optimális ellátási lánc kialakítását.

Az általános raktározási gyakorlatban raktárépületben, tárolón, hombárban és tartályban való tárolási
módok különböztethetők meg. Ezek közül mi a raktárépületben való tárolással foglalkozunk. A
raktárépületben (hagyományos-, csarnok- vagy magasraktárban) főleg darabárukat, esetenként
ömlesztett árukat tárolnak.

Az áruk sajátosságai közül az alak, a méret, a térfogat és az egyéb különleges sajátosságok
(nedvességre, hőre érzékeny, tűzveszélyes, törékeny stb.) játszanak szerepet.
A tárolandó mennyiség alapján egyértelmű megkülönböztetést nem tehetünk. A készletnagyság, az
árufajták és az árucikkek száma azonban a tárolási mód megválasztásának egyik befolyásoló
tényezője.

2. A raktárak csoportosítása

Gazdasági ágazatok alapján:

• ipari,
• mezőgazdasági,
• kereskedelmi és
• közlekedési.

A termelési folyamatban betöltött szerepük szerint lehetnek:

• alapanyag,
• segédanyag,
• félkésztermék és
• késztermék raktárak.

A térbeli elosztási folyamatban betöltött szerepük szerint lehetnek:

• fogyasztásicikk-kereskedelmi,
• termelőeszköz-kereskedelmi,
• felvásárló, melléktermék- és hulladékgyűjtő kereskedelmi,
• közlekedési, szállítmányozói,
• központi és regionális ellátó-, elosztó raktárak.

A készletváltozás sajátosságai szerint a következő alapesetek különböztethetők meg:

• Azonos árufajta érkezik és távozik nagy mennyiségben (pl. késztermék raktárak). Jellemzőjük:
  a belső műveletek egyszerűek és viszonylag könnyen gépesíthetők.
• Kevés árufajta érkezik viszonylag nagy mennyiségben, távozik kisebb tételekben (pl. egyes
  kereskedelmi raktárak). Jellemzőjük: a beérkezett tételeket meg kell bontani, hogy az
  igényeknek megfelelő kisebb egységek kiszállíthatók legyenek; részleges komissiózás
  szükséges.
• Sok árufajta érkezik kis mennyiségben, távozik nagyobb tételekben (pl. alkatrészraktárak,
  anyagraktárak). Jellemzőjük: a belső műveletek munkaigényesek és rendszerint csak nagy
  beruházással gépesíthetők, a térkihasználás viszonylag kicsi.
• A távozó árufajták meghatározott időnként visszatérnek (készletforgó raktárak: szerszámraktár,
  szertár). Jellemzőjük: kis befogadóképesség, alacsony gépesítettségi színvonal.
• A távozó árufajták meghatározott idő után többször visszatérnek, de minőségi változásokon
  mennek át (műveletközi raktárak). Jellemzőjük: kis befogadóképesség, magas
  automatizálhatóság.

3. Darabáru-raktározási rendszerek

A darabáru-raktárakban tárolandó áruk két fő csoportba oszthatók:

• egyedi darabárukra,
• egységrakományba foglalt darabárukra.

Az egyedi darabáruk általában kis méretű, 20…50 kg tömegű termékek (alkatrészek, anyagok,
szerszámok stb.) vagy nagy méretű, 500…2000 kg tömegű, egyedileg kezelhető tárolási egységek
(bálák, hordók, papírtekercsek stb.).

Az egységrakományok egyedi darabárukból, csomagolt ömlesztett anyagokból árualátétek,
rakodólapok, tárlóládák stb. használatával vagy egyéb módon (pl. zsugorfóliás burkolással stb.) képzett
mozgási-tárolási egységek. Ebben az esetben a tárolandó áru már egységrakományként érkezhet, vagy
a betárolás előtt kell a különböző egyedi árudarabokból egységrakományt képezni.

Az egységrakományokat tároló raktáraknak feladatuk szerint két fő típusa különböztethető meg:

• teljes egységrakományokat tároló és kezelő raktárak,
• komissiózó raktárak.

A teljes egységrakományokat tároló és kezelő raktárak esetében a tárolási egység megegyezik a
kiszállítási egységgel, azaz a raktárból csak megbontatlan egységrakományokat szállítanak ki.

A komissiózó raktárak esetében a kiszállítási egység nem egyezik meg a tárolási egységgel: a
megrendelések ugyanis több, különböző árufajtára vagy árucikkre vonatkoznak, és az egyszerre
igényelt árumennyiség kisebb a tárolási egységben foglalt mennyiségnél. Ekkor a kiszállítási egységek
egyedi áruk vagy különböző árufajta összerakása révén keletkező inhomogén egységrakományok.

A komissiózó raktárak oly módon is kialakíthatók, hogy külön tárolótérben tárolják a teljes
(megbontatlan) egységrakományokat (tartalékraktár, háttérraktár), és innen töltik fel a komissiózó (élő)
raktárrészt, ahol a tulajdonképpeni komissiózást végzik.

A tárolt árukészlet összetétele szempontjából mono- vagy polistruktúrájú raktárak különböztethetők
meg. Monostruktúra esetén kicsi a tárolandó árucikkek száma és nagy az egy árucikkből tárolandó
tárolási egységek száma. Polistruktúra esetén nagy a tárolandó árucikkek száma és kicsi az egy
árucikkből tárolandó tárolási egységek száma.

A darabáru-raktározási rendszerek egyes változatai a tárolási egységek jellegében, az alkalmazott
tárolási rendszerben és az anyagmozgató rendszerben térnek el egymástól.

A tárolási egységek jellege, összetétele, saját tömege, térfogata stb. elsődlegesen meghatározó a
tárolási rendszer és az anyagmozgató rendszer megválasztása szempontjából.

Az alkalmazható tárolási rendszerek főbb változatai:

• állvány nélküli statikus,
• állványos statikus,
• állványos dinamikus.

Az alkalmazható anyagmozgató rendszer lehet:

• kézi, kézi eszközös,
• targoncás,
• darus,
• állványkiszolgáló gépes és
• egyéb (pl. robotos, átadó kocsis).

3.1. Tárolási rendszerek

3.1.1. Állványok nélküli statikus tárolási rendszerek

Állványok nélküli tárolás akkor valósítható meg, ha egy-egy árufajtából nagyobb mennyiséget kell tárolni
és nem követelmény, hogy minden áruegységhez tetszőleges rendszerességgel hozzá lehessen férni,
továbbá előfeltétele az áru halmazhatósága (egymásra rakodási lehetősége).

Az állványok nélküli tárolás előnyei:

• elmarad a tárolóberendezések (állványok) létesítésének jelentős költsége;
• rendszerint jobb a terület- és térkihasználás;
• a raktár könnyen és gyorsan átállítható újabb árufajták tárolására.

Hátrányai:

• a tárolási egységekhez nem lehet közvetlenül hozzáférni;
• a tárolási magasságot az áru tulajdonságai és biztonsági előírások korlátozzák;
• a FIFO-elv csak szakaszosan vagy gyakori belső átcsoportosításokkal valósítható meg

3.1.2. Állványos, statikus tárolási rendszerek

Az állványos tárolás lehetőségét akkor kell mérlegelni, ha az áru vagy csomagolása nem rendelkezik
kellő szilárdsággal, illetve ha nem lehet belőle megfelelő stabilitású halmazt képezni. Állványos tárolás
szükségessége merül fel akkor is, ha követelmény minden árufajtához és árucikkhez a tetszőleges
rendszerességgel való hozzáférés.

Megkülönböztetünk:

• polcos állványos tárolást;
• tárolóládás állványos tárolást;
• rekeszes állványos tárolást;
• át- illetve bejárható állványos tárolást;
• különleges állványos tárolást.

A polcos állványos tárolás kis forgalmú és nagy áruválasztékú raktárak (pl. szerszámraktárak,
szertárak, kisebb áruházak raktárai), általában polistruktúrájú árukészlet esetében alkalmazható
megoldás.
A tárolóládás állványos tárolás általában kis térfogatú árukat (apró cikkeket) nagy választékban tároló,
polistruktúrájú készlettel rendelkező raktárakban (pl. gyógyszerraktárak komissiózó raktérrészei)
valósítható meg.
A rekeszes állványos tárolás olyan raktárakban alkalmazható, ahol követelmény a minden
egységrakományhoz való közvetlen hozzáférés. Ezt a tárolási rendszert kell alkalmazni olyan áruk
esetén is, amelyeknél az árujellemzők vagy a csomagolás szilárdsága a rakományok egymásra
helyezését nem teszi lehetővé.
Az át- vagy bejárható állványos tárolás olyan raktárakban alkalmazható, ahol a tárolt
egységrakományok száma többszöröse az árufajták számának, homogén egységrakományokat kell
tárolni, nem kell az egységrakományokat megbontani, vagyis nincs szükség arra, hogy minden egyes
rakományhoz közvetlenül hozzá lehessen férni.
Az állványos dinamikus tárolási rendszerek jellemzője, hogy egy-egy tárolási egység elhelyezése
vagy kiemelése esetén az állványon levő áru egy része vagy egésze is változtatja helyzetét. Főbb
változataik:

• az utántöltős állványos tárolás;
• a gördíthető állványos tárolás;
• a körforgóállványos tárolás.

Az utántöltős állványos tárolás az átjárható állványos tárolás továbbfejlesztett változata. A tárolási
egységek alátámasztó hossztartók lejtős kialakításúak: a tárolócsatornákban a tárolási egységek a
nehézségi erő segítségével a betárolási oldal felől a kitárolási oldal felé haladnak.

Körforgó állványos tárolás esetében egymással összekapcsolt tálcák, polcok vagy egyéb tartóelemek
mozognak függőleges („páternoszter”-rendszer) vagy vízszintes („karusszel”-rendszer) irányba. A
működtetéskor valamennyi egység megindul a pályán, és mindaddig mozgásban marad, amíg a kívánt
tárolási egységet tartalmazó állványrekesz az átadóhelyre nem érkezik

4. Magasraktározási rendszerek

A magasraktározási rendszerek darabáruk (egységrakományok, szálanyagok, tekercsek stb.) olyan
állványos tárolási rendszerei, amelyekben a tárolási magasság az általános célú emelőtargoncák által
elérhető átlagos tárolási magasságot meghaladja, és az áruknak állványokba helyezését, illetve
levételét onnan az állványok közötti folyosókban mozgó felrakógépek vagy felrakótargoncák végzik.

A magasraktározási rendszerek elterjedésének okai a korszerű elosztási rendszerek fejlődésében, a
termelési folyamatok automatizálásában, a raktártechnika fejlődési irányában, illetve sok esetben a
terület-kihasználás fokozására irányuló törekvésekben keresendők.

A tárolótéren az állványok és a felrakógépek vagy felrakótargoncák segítségével a raktár fő feladata ―
a tárolás ― valósul meg.

Az árugyűjtő és –elosztó tér (röviden előkészítőtér) a tárolást megelőző műveletek (beszállító járművek
kirakása, egységrakomány-képzés, ellenőrzés, nyilvántartásba vétel stb.) és a tárolást követő
műveletek (rendelés-összeállítás, csomagolás stb.) elvégzésének helye.

A magasraktárak felszereltsége és műszaki megoldása eltérő lehet aszerint, hogy milyen feladatokat
látnak el.

A raktár rendeltetése alapján megkülönböztethető:

• teljes egységrakományok tárolására alkalmas,
• komissiózó és
• kombinált

magasraktár.

A komissiózó magasraktár lehetővé teszi a kiszállítási egység különböző árufajtákból való
összeállítását. Két alaptípusa különböztethető meg aszerint, hogy hol végzik a komissiózást:

• komissiózás a tárolótérben, az állványon levő egységrakományokból,
• komissiózás a komissiózótérben.

A komissiózótér a magasraktár komissiózásra kialakított része. A tárolótérből csak teljes
egységrakományt vesznek ki, a komissiózótérbe szállítják, és ott előre kijelölt helyre rakják le. Elvégzik
a komissiózást, majd a maradék rakományt vissza viszik a tárolótérbe.

A kombinált magasraktárban a tároló- és komissiózótér egy egységet képez. A tárolótér egy része a
tartalékraktár, másik része az élőraktár szerepét tölti be. A beérkező egységrakományokat felrakógép
viszi a tartalékraktárba, és innen tölti fel, szükség szerint, az élő- (komissiózó) raktárrészt. Árukigyűjtést
így csak a komissiózó raktárrészben kell végezni.

4.1. Komissiózási rendszerek magasraktár esetében

Az áruelosztási és magas-raktározási rendszerek kialakítása ― a raktározási és komissiózási funkciók
szempontjából ― alapvetően kétféle lehet:

1. A magasraktár és a komissózási rendszer szétválasztása esetén a magasraktári tárolótér a
   tartalékraktár szerepét tölti be, itt tárolják a teljes, vagy a már megbontott egységrakományokat.
   A komissiózást a tárolótéren kívül komissiózó-téren végzik;
   1. Áruelőkészítés újra-betárolás nélkül: az árukészlet egy részét a komissiózó térben
      tárolják. A magasraktárban csak teljes, megbonthatatlan egységrakományokat
      tárolnak, a megbontott egységrakományokat nem tárolják be újra a magasraktári
      tárolótérbe;
   2. Áruelőkészítés újra-betárolással: az igényelt áruféleséget a magasraktári tárolótérből a
      komissiózó térbe szállítják, ahol nem tárolnak tartalékkészletet. A komissiózás után a
      megbontott egységrakományokat újra betárolják a magasraktári tárolótérbe.
2. A magasraktári és a komissiózási rendszer integrációja esetén a magasraktári tárolótérben
   végzik az áruk komissiózását is;
   1. Az áruutántöltés és a kigyűjtés térbeni szétválasztása: a felrakógépek a magasraktári
      állványok egyik oldala felől végzik az áruutántöltést, az állványok másik oldala felől
      kialakított komissiózó szintekről pedig komissióznak.
   2. Az áruutántöltés a kigyűjtés kombinációja: a magasraktári állványok azonos oldala felől
      végzik az áruutántöltést és a kigyűjtést is. Ebben az esetben a magasraktári rendszer
      egyben a komissiózási rendszer is.

5. A raktárak anyagmozgatási folyamatai

A beszállítási és a kiszállítási műveleteket alkotó elemekből számos rakodási, szállítási (RS)
folyamattípus alakítható ki. Ezek közül a következő négy-négy beszállítási és kiszállítási folyamattípus
tekinthető jellegzetesnek.

Beszállítási folyamattípusok:

1. A szállítóeszközről lerakott árut közvetlenül a tárolótérbe szállítják.
2. A szállítójárműről az árut a rakodóra helyezik átveszik, majd hosszabb rövidebb várakozás után
   a tárolótérbe szállítják. Ez a folyamattípus csak emelőtargoncákkal kezelhető áruk esetén
   javasolható megoldás.
3. A szállítójárműről kirakott árukból tárolási egységeket (pl. egységrakományokat) képeznek,
   majd ezeket ― hosszabb-rövidebb várakozás után ― közvetlenül a tárolótérbe szállítják. E
   folyamattípus kizárólag a kézzel kezelhető áruk esetén javasolható. A tárolásiegység-képzéssel
   ezek rendszerint emelőtargoncával kezelhető árukká válnak.
4. A szállítójárművel érkezett árut először az áruátvevő helyiségbe, majd innen a tárolótérbe
   szállítják.

Kiszállítási folyamatok:

1. A tárolótérből közvetlenül a szállítójárműre kerül az áru. Kézzel, emelőtargoncával és daruval
   kezelhető áruk esetén javasolható.
2. Az árut a tárolótérből a rakodóra viszik, itt hosszabb-rövidebb ideig várakozik majd a
   szállítójárműre rakják. Emelőtargoncával kezelhető áruk esetén javasolható.
3. A tárolótérben komissiózást végeznek, majd a kigyűjtött árukból az árukiadóban
   egységrakományokat képeznek. Ezeket hosszabb-rövidebb várakozás után a szállítójárműbe
   rakják.
4. Az összegyűjtött (komissiózott) áru az árukiadóban várakozik a kiszállítást végző
   szállítóeszközökre való rakodásig.

5.1. A komissiózási folyamat

A komissiózás az áruk megadott megrendelések szerinti kigyűjtését és összeválogatását megvalósító
folyamat, amely a megrendelés átvételével kezdődik és a kigyűjtött áruk rendelésenkénti
összeállításával fejeződik be.

A komissiózás során több árufajtából álló rendelési egységet kell összegyűjteni, majd a kiadóhelyiségbe
továbbítani. A komissiózás az elosztó raktárak sajátos részfolyamata, amely a következő alapesetekben
válhat szükségessé:

• a rendelések többféle árufajtára vagy árucikkre vonatkoznak, az egyes árufajtákból igényelt
  mennyiségek változóak, a tárolási egységeket meg kell bontani;
• a rendelések több árufajtára vonatkoznak, mennyiségük a tárolási egység egész számú
  többszöröse, a tárolási egység bontása csak kivételesen fordul elő.

A komissiózási folyamat az áruelőkészítés, az árukivétel, az árukigyűjtés közbeni mozgatás és az áruk
leadásának részfolyamataiból tevődik össze.

A áruelőkészítés statikus vagy dinamikus lehet.

Statikus előkészítés esetén az árukat közvetlenül a tárolótérről gyűjtik össze, a komissiózó dolgozó
megy az áruért a tárolóhelyre. Ekkor az áruelőkészítés az áru elérhetőségének, a rendelési egységek
kivételének lehetőségét teremti meg.

Dinamikus előkészítés esetén az adott árufajtát tartalmazó tárolási egységet szállítják a komissiózó
térbe és innen a megmaradt készletet tartalmazó rakományt szállítják vissza a tárolótérbe.

5.1.1. Tartalék és a komissiózó raktárrészek kialakítása

A nagy befogadó képességű, több száz vagy több ezer árufajtát, illetve árucikket tároló elosztóraktárak
esetében szokásos és célszerű a tartalék (háttér) és az élő (komissiózó) raktárak különválasztása.

Ebben az esetben a beszállítóktól érkező egységrakományokat, mint tárolási egységeket a tartalék
raktárban tárolják, és innen ― megfelelő előkészítés után ― a kiszállítás ütemének megfelelően töltik
fel a komissiózó raktárat.

5.1.2. A komissiózás módja

A megrendelések feldolgozása, a kiszállítási egységek összeállítása szempontjából a komissiózási
munkafolyamatok két szervezési alapformája, stratégiája különböztethető meg:

1. megrendelésenkénti soros vagy egylépcsős stratégia;
2. párhuzamos vagy kétlépcsős stratégia.

A megrendelésenkénti soros vagy egylépcsős stratégia alkalmazásának esetében a komissiózó
dolgozó egy teljes megrendelés áruit gyűjti ki függetlenül attól, hogy az áru a tárolótér melyik részében
található.

Az egylépcsős stratégia alkalmazásának előnye, hogy kevés szervezési munkát igényel, a sürgős
(soron kívüli) igények könnyen teljesíthetőek, az esetleges tévedések gyorsan korrigálhatók, és gyorsan
összegyűjthetők az egyes megrendelések árui. Hátránya, hogy viszonylag kis komissiózási teljesítmény
érhető el.

A párhuzamos vagy kétlépcsős stratégia alkalmazásának esetében egy adott időpontig beérkező
megrendelések tételeit tárolási zónák szerint csoportosítják, és ezekre készítik el a gyűjtési jegyzéket.

Egy-egy komissiózó dolgozó tehát általában több megrendelő azonos áruját hozza a leadó területre.

A leadó területen helyezik el az adott folyosókon, osztályokon összegyűjtött árukat tartalmazó
egységrakományokat, gyűjtő kocsirakományokat (első lépcső), majd ezekből állítják össze a kiszállítási
egységeket.

E komissiózási stratégia előnye, hogy az adott komissiózó eszközökkel, gépekkel nagyobb
teljesítmények érhetők el, hátránya, hogy külön szervezési munkát igényel.

6. A raktári folyamatok irányítása

Ahhoz, hogy a raktár az elvárt színvonalon eleget tudjon tenni ellátási feladatainak olyan irányítási
rendszert kell kiépíteni, amely integrálni tudja az áruáramlási és az információáramlási folyamatokat. Az
integráció legfőbb jellemzője az egyidejűség, ami azt jelenti, hogy a raktári tranzakciókhoz kapcsolódó
információk a végrehajtás időpontjában azonnal a folyamatirányítás rendelkezésére állnak.

A raktári alapfolyamatok irányítása az áruk be- és kiszállításával, a raktáron belüli mozgatásával,
valamint készletezésével kapcsolatos folyamatok optimális végzéséhez kialakított stratégiák
megvalósítását jelenti.

A tárolandó árukkal kapcsolatos információk az áruk jellemzőire (megnevezés, mennyiségi egység,
tárolási igények stb.) vonatkoznak. Ezeket nyilvántartási információnak is szokás nevezni.

Az áruk mozgási vagy nyugvási állapotára vonatkozó információk a megrendelésekkel, a beszállítással,
a tárolással és a kiszállítással kapcsolatos műveletekre terjednek ki (szállítási megrendelések,
tárolóhely kijelölése, betárolási utasítás, kitárolási utasítás). Ezeket szoros értelemben vett
folyamatirányító információknak szokták tekinteni.

A raktári alapfolyamatok komplex irányítása azonban egységes árunyilvántartási és információs
rendszer kialakítását kívánja. Ennek alapfeltétele az egyértelmű árujelölés, tárolóhelyjelölés, továbbá a
nyilvántartáshoz (rendeléshez, készletszabályozáshoz stb.) szükséges jellemezők megfelelő
rendezése.

Az árujelölést célszerű a szállító és a megrendelő jelölési rendszeréhez igazítani.

A tárolóhely jelölés célja a raktár tárolási szempontból elkülöníthető helyeinek azonosítása.

A készletnyilvántartás feladata a tárolt árufajták, árucikkek raktáron levő mennyisége megállapításának
lehetővé tétele.

A készletnyilvántartás információhordozójának általában a következőket kell tartalmaznia:

• az árukra vonatkozó adatok (megnevezés, kódszám, mennyiségi egység, saját tömeg);
• a beérkezésre vonatkozó adatok (dátum, bevételi bizonylat szám, beérkezett mennyiség);
• kiadásra vonatkozó adatok (dátum, kiszállított mennyiség, kiszállítási bizonylat);
• a tárolóhelyre vonatkozó adatok (a tárolóhely megjelölése, kódszáma).

A helynyilvántartás az áruk tárolási helyét rögzíti, de információhordozójának lehetővé kell tenni az üres
tárolóhelyek gyors megkeresését is.

Kötött helyfoglalásos rendszer esetében az árufajták, árucikkek a cikkszámuk, saját nyilvántartási
számuk stb. alapján kijelölt tárolóhelyen tárolnak.

Szabad helyfoglalásos rendszer esetében a beérkező áru elvileg bármelyik megüresedett elemi
tárolóhelyre kerülhet. Célszerű azonban a tárolóhelyet az anyagmozgatási teljesítményeket
minimalizáló kiszolgálási stratégia szerint megválasztani.
A raktári folyamatok komplex irányítása adatállomány- és információigénye a következőkre terjed
ki:

• a készletállomány,
• a beszállítók és a megrendelők állománya,
• a beszállítási (beszerezési) rendelések állománya,
• a kiszállítási rendelések állománya,
• a bizonylatállomány,
• a határidő-állomány,
• a tárolóhely-állomány,
• az anyagmozgató gépekre vonatkozó információállomány,
• a járművekre vonatkozó információállomány.

A raktári folyamatok komplex irányítási és gazdálkodási feladatainak megoldását az ismertetett
adat- és információállomány segíti elő. A korszerű irányítási rendszerben megoldandó eladatok a
következőkben foglalhatók össze:

• következőkben foglalhatók össze: a naprakész adatállomány gyors szolgáltatása;
• a be- és kitárolási műveletek regisztrálása (adminisztrálása);
• az árufajta készlet-, tárolóhely-, rendelés-, forgalmi, pénzügyi stb. adataival, az ezzel kapcsolatos aktuális információk előállítása;
• a be- és kitárolással, komissiózással kapcsolatos anyagmozgatási feladatok diszponálása off-line adathordozókon vagy közvetlen (online) irányítással;
• a tárolóhely-kijelöléssel kapcsolatos egyszerűfeladatok megoldása (pl. a tárolóhely-elérési idők, a fifó-elv, az árucserélődési mutatók figyelembe vétele);
• a helyfoglalás optimalizálása; az anyagmozgató gépek működésének optimalizálása, szüksége szerinti vezérlése;
• az optimális készletgazdálkodási stratégiák megvalósítása;
• készletutánpótlások és kiszállítási igények aktualizálása;
• a szállító és megrendelő partnerek törzs- és forgalmi adatainak kezelése, értékelése;
• forgalmi statisztikák készítése, ABC-elemzés;
• pénzügyi tranzakciók kezelése;
• készletváltozási prognózisok készítése.

A számítógépes raktár irányítási rendszerek általában hierarchikus felépítésűek.

Az ügyviteli (adminisztratív) szint (1) a megrendelésekkel, a be- és kiszállításokkal, a
készletgazdálkodással, a pénzügyi tranzakciókkal stb. kapcsolatos feladatokat oldja meg, nyilvántartja a
partnerek adatait, a raktári erőforrások (gépek, munkaerő) állományát stb. Számítógépes
vállalatirányítási rendszerek (pl. SAP). esetében ezeket a feladatokat rendszerint az anyag- vagy
készletgazdálkodási modul kezeli.

Az operatív irányítási szinten (2) a folyamatirányító számítógép ― amely kapcsolatban van az ügyviteli
szint számítógépével ― látja el a raktáron belüli RST folyamatok irányítását. Fő feladataként az elemi
tárolóhelyek nyilvántartása, a készletnyilvántartás, a tárolóhelyek valamilyen stratégia szerinti kijelölése,
a be- és kitárolási utasítások előkészítése, kiadása, az anyagmozgató gépek irányítása, a komissiózási
feladatok kezelése, optimális megoldása, a kiszállítási egységek, illetve a kijelölt feladatok
teljesítésének ellenőrzése jelölhető meg.

A végrehajtási szinten (3) teljesítik az operatív szint által folyamatosan kijelölt feladatokat. A teljesítés
emberek és gépek együttműködésével vagy a gépek közvetlen számítógépes vezérlésével valósítható
meg.

A végrehajtási szintre el kell juttatni a feladat elvégzéséhez szükséges utasításokat, továbbá innen
vissza kell jelezni a teljesítéssel kapcsolatos adatokat.

A rádiófrekvenciás adatátviteli rendszer (RF) esetében ― a mobil terminálokkal való adatkapcsolat
szerint ― két megoldás lehetséges:

• valósidejű RF kapcsolat;
• a batch üzemmód.

7. A jellemző árufajták kiválasztása ABC elemzéssel

Az egyes árufajták mozgatási, tárolási igényei készletnagysága, forgalma stb. különböző lehet, ezért a
tárolással, a készletezéssel stb. kapcsolatos vizsgálatokat árufajtánként kell végezni.

Az ABC elemzés az árufajták készletnagyságának vagy forgalmának vizsgálatán alapul.

Az elemzés menete a következő:

1. az egyes árufajtákat a kiválasztott jellemzőjük (készlet, forgalom) alapján csökkenő sorrendbe
   kell rendezni;
2. árufajtánként meg kell határozni az összértékhez viszonyított százalékos részesedéseket;
3. az árufajtákat a választott határértékek szerint csoportokba kell sorolni (pl. a raktárkészlet 75…80%-át kitevő árufajtákat az A, a készlet 10…15%-át a B, a maradékot a C kategóriába
   soroljuk);
4. meg kell szerkeszteni az ABC vagy más néven a Pareto-Lorenz-görbét

Az általános raktározási gyakorlatban az árufajták 20…25%-a alkotja a készlet 75…80%-át (A jelű vagy
jellemző árucsoport), a B jelű árucsoportba a kisebb (15…20%) készletnagyságú, de számszerűen több
árufajta, a C jelű árucsoportba pedig a minimális készletnagyságú, de számszerűen a legtöbb árufajta
tartozik.

8. Áruelhelyezési (tárolóterület kijelölési) stratégiák

Az egyes árufajták , tárolási egységek tárolótéri elhelyezésének, a tárolóhely(ek) kijelölésének
problémája polistrukturájú, rendszerint komissiózást is igénylő raktárak esetében merül fel.

A szokásos áruelhelyezési stratégiák a következők:

1. alfanumerikus elhelyezés. Ebben az esetben minden árufajtát vagy árucikket szakmai kódjelük
   alfanumerikus sorrendjében kell elhelyezni, a számított készletek nagyságának megfelelő
   tárolóterületet kell kijelölni (kötött helyfoglalásos rendszer).
2. alfanumerikus elhelyezés, az árucserélődés intenzitásának figyelembe vételével. Ebben az
   esetben az árufajtákat több csoportra osztva (pl. az árucserélődés intenzitásának ABC
   elemzése alapján), az egyes csoportokon belül alfanumerikus sorrendbe kell elhelyezni.
   Továbbra is kötött helyfoglalásos rendszer, de az 1. megoldáshoz viszonyítva csökkenthető az
   anyagmozgatási teljesítmény.
3. az árucserélődés intenzitása alapján való elhelyezés. Ebben az esetben a legkisebb
   intenzitással cserélődő árufajtákat, illetve árucikkeket kell a manipulációs helyiségektől
   legtávolabb helyezni. Részben kötött helyfoglalásos rendszer, az anyagmozgatási teljesítmény
   tovább csökkenthető.
4. az áruforgalom intenzitása alapján való elhelyezés. Ebben az esetben az anyagmozgatási
   teljesítményeket minimalizáló technológiai célfüggvény segítségével lehet a szabad
   helyfoglalásos rendszeren belül mindenkori legkedvezőbb tárolóhelyet kijelölni. Ez az
   elhelyezési (helykijelölési) változat csak számítógépes irányítási rendszer esetében valósítható
   meg. A megvalósítás feltétele még az is, hogy az egyes tárolóhelyek mérete azonos legyen.

Az ABC elemzéssel támogatott áruelhelyezési stratégiák szokásos megvalósítási formája:

• a sávos területkijelölés, áruelhelyezés;
• a körkörös területkijelölés, áruelhelyezés;
• a zónás területkijelölés, áruelhelyezés

Irodalom

[1] dr. Prezenszki József: Logisztika I. (Bevezető fejezetek), Budapest, 2004

[2] dr. Prezenszki József: Logisztika II. (Módszerek, eljárások), Budapest, 1999

[3] Bakóczy Mihály, Kovács Ferenc, Warvasovszky János: Raktárak, raktározási technológiák,
Budapest, 1983